Emlékszem, gyerekkoromban a család nőtagjainak bár nem volt túl sok ruhája, a meglévőket mégis nagy becsben tartották. Voltak ünnepi, hétköznapi és munkára szánt ruhák. Nagyanyám például soha nem ment ki az utcára abban, amit házimunkánál viselt, s főzéshez mindig hófehér kötényt és fejkendőt viselt. Vasárnap az egész család szépen öltözött fel, s így ült az ünnepi asztalhoz. Nem volt ez másként húsvétkor, karácsonykor, esküvők, keresztelők vagy temetések alkalmával sem. 
A régiek tudták, hogy mindennek meg kell adni a módját és az idejét. Így válik egy esemény emelkedetté, mássá mint a többi nap. Készültek ezekre az alkalmakra. Lelkileg felülemelkedtek a hétköznapokon, s jó szívvel emlékeztek rá később is. Ünnep volt, hogy együtt van a család és ebből merítettek erőt a további megpróbáltatásokhoz.
Az ember természeténél fogva kíváncsi, mindig újra vágyik. Így történhetett meg, hogy mára sokan elfelejtették a szép régi hagyományokat, a rítusokat, az ünnepeket. Nem ápoljuk már kellően őseink hagyatékát, s ezért bizony nagy árat fizettünk, s fizetünk . 
A 2. világháború után a nők újra boldogan öltöttek szoknyát, s a születendő gyerekek száma az egekbe szökött. Az átélt borzalmak után az emberek újra biztonságra vágytak, melyet családjuk, szeretteik, gyermekeik biztosítottak számukra. S bár nagy szegénység volt, mégis nőtt a lélekszám. A nők újra kiteljesedhettek, nők és családanyák lehettek. A 70-es években nyugatról új divat kezdett beáramlani hazánkba. A technika fejlődésével, az igények növekedésével, a családok szétdarabolásával egy félelmetes ipari és társadalmi folyamat vette kezdetét. Az emberek elveszítették a nagycsalád biztonságot nyújtó melegét, az összetartás érzését. Elhagyták szülőföldjüket, és a magányos emberek – bankoknak és egyéb érdekeknek - teljesen kiszolgáltatva maradtak magukra. Ez a folyamat napjainkban érte el tetőpontját, amikor egyes eszmék a családi értékek elé helyeznek önmegvalósítást, szingliséget és egyéb hangzatos szlogeneket. Abba az illúzióba ringatják a nőket, hogy családanyaként nem valósíthatják meg önmagukat. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi válságos állapot is értékeink szem elől tévesztésének következménye. Ebben a helyzetben újra össze kell fogniuk a családoknak, mert mindenki biztonságra áhítozik. S felfedezzük ismét, hogy csakis ez az a közeg, ahol melegséget, feltétel nélküli szeretetet és megértést kapunk.
A társadalom legkisebb magja a család, s a mi feladatunk, hogy összetartsuk ezt a közösséget. Elevenítsük fel a régi szokást, rendezzünk családi ünnepeket! Rohanó világunkban van csak igazán szükségünk a megpihenésre, a felülemelkedésre. A készülődés egy-egy jeles alkalomra testileg és lelkileg is segít áthangolódnunk, kilépnünk a mókuskerékből, s érzelmileg mérhetetlenül gazdaggá tesz. 
Az ünnep természetesen akkor válik teljessé, ha a lelki felkészülés után testünket is ünneplőbe öltöztetjük. Legyen olyan ruhadarabunk, melyet jeles alkalmakra tartogatunk, és nem viselünk hétköznap. Ez is hozzájárul az esemény különlegessé, mássá tételéhez. 
Koronázzuk meg az ünnepet elegáns, nőies megjelenésünkkel. Legyenek ezek az alkalmak valamivel többek a megszokottnál. Válasszunk más színű blúzt, új frizurát, sminket, ékszereket. Viseljünk szoknyát, hiszen mindenki számára létezik előnyös fazon. Húzzunk magasabb sarkú cipőt hozzá illő táskával. 
Néhány jól variálható ruhadarabbal és kiegészítővel teljes ruhatárunkat felújíthatjuk, színesebbé tehetjük megjelenésünket.
Szakembereink praktikus tanácsokkal látják el vásárlóinkat, meglévő ruhatáruk bővítéséhez pedig hasznos ötletekkel szolgálhatnak. 
Adjunk lehetőséget magunknak az eleganciára, a ragyogásra. Éljük meg a pillanatok szépségét és varázsát, tegyük őket emlékezetessé. 
Jutalmazzuk meg magunkat némi fénnyel, mert csak így lehetünk boldogok.