Sokat foglalkoztunk a női lét kihívásaival, s mindeközben egy különleges forgatókönyv íródott a szemünk előtt, melynél jobb befejezést keresve sem találhattunk volna. Írásaim csiszolásában egy fiatal újságírónő van segítségemre. Régóta ismerjük egymást, sokat beszélgetünk a témák megjelölésekor és kialakításakor.
Az ő történetével búcsúzom.
A fiatal nő hosszú évek óta él boldog párkapcsolatban a kiválasztott férfival. Néhány éve közös otthont vásároltak maguknak. A férfi családjában az volt a szokás, hogy a család házában együtt éltek a generációk. A ház mára szinte kiüresedett, így a férfi ragaszkodik hozzá, hogy tovább ápolja a családi hagyományokat és - a több generáció óta a családja birtokában lévő - házban nevelje fel majdani gyermekeit, továbbadva így az örökséget.
A nő családjában ez nem volt szokás, így őt nem ebben a gondolkodásmódban nevelték fel. Fiatal barátnőm így érthető módon komoly válságba került, hiszen két ellentétes nézettel találta szemben magát. Sokat vívódott, hogy családja vagy a társa elvárásainak feleljen-e meg? A cikksorozat születése közben sokat beszélgettünk a férfi-nő kapcsolatokról, a női létről és a boldogsághoz vezető útról. Közösen írtuk le a két előtte álló út előnyeit és hátrányait, közös életük jövőjéről alkotott elképzeléseiket.
Hetek múlásával az aggodalom jelei eltűntek arcáról, és békét, kiegyensúlyozottságot kezdett sugározni. A minap mesélte el, hogy ez a közös munka és mindaz, amiről beszélgettünk sokat segített neki. Megértette és elfogadta az élet számára felkínált lehetőségét a boldogság eléréséhez. Rádöbbent, hogy mindaz, ami ellen eddig ágállt, ugyanaz amit ő is szeretne. Rájött, hogy bár a családja a legjobbat szeretné számára, meg kell értetnie velük, hogy a boldogságot mindenkinek magának kell elérnie. Nem másoknak, hanem elsősorban saját magunknak kell megfelelnünk. Hogy szemben a divatos és hangzatos „én vagyok az első és az utolsó is” szlogennel, a valódi érték olyan, mint az igazgyöngy. Elrejtve a tenger mélyén található és nagyon erősen figyelni kell, hogy észrevegyük. De ha észrevesszük, többé soha nem tudjuk elfeledni szépségét és mindig arra vágyunk, hogy csodálhassuk.