Az élet csodájaként emlegetik, s valóban az. Attól a pillanattól kezdve, hogy egy új élet megfogan, minden egyes szó és cselekedet befolyásolja a fejlődő magzat személyiségét. A születendő gyermek egy fehér lap, s a mi felelősségünk, hogy mit írunk rá. 
Anyaként óriási feladat hárul ránk. Ha kislányunk születik, az első pillanattól kezdve nőként bánunk vele, nőnek neveljük. Rózsaszínbe, fodorba öltöztetjük és türelemre, szerénységre tanítjuk. A gyermek számára a szülei a minták későbbi életéhez, emberi kapcsolataihoz. Tőlünk tanulja el az együttműködés, a tolerancia, a szeretet kifejezésének lehetséges módjait. Amikor például azt látja, hogy édesapja tisztelettel és szeretettel bánik édesanyjával, számára evidencia lesz, hogy felnőttként majd egy hasonló szeretet-kapcsolatban találja meg a boldogságot. Szüleitől tanulja meg a konfliktuskezelés technikáit, a megbocsátást, de itt lát példát először az együttműködni tudásra és az érdekegyeztetésre is. Ha belegondolunk, hogy ezeknek a dolgoknak a tudása elengedhetetlen a boldog élet eléréséhez, rá kell jönnünk, hogy nincs ennél semmi fontosabb. Hiszen melyik szülő ne szeretné, hogy a gyermeke boldog ember legyen?
A kislányok rendszerint szeretnek szoknyába, díszes ruhába öltözni. Hagyjuk, hogy kiéljék ősi ösztöneiket, mert ez későbbi életük során nagyban befolyásolja majd ízlés és érzelemvilágukat. Szintén nagyon hasznos lehet, ha a lánygyermek már egészen fiatalon megismer minél több női karaktert. Először természetesen családon belül találkozik az édesanyját megtestesítő fiatal nő képével, és vele párhuzamosan az anya viselkedés mintájával. A kislányok szeretnek babázni, főzőcskézni, mellyel ösztönösen utánozzák édesanyjukat. A természet már ekkor elkezdi felkészíteni őket nőiségük totális megélésének, az anyaságnak a megélésére. A nagymama és az idősebb nőrokonok személyében érettebb, tapasztaltabb és bölcsebb nőképet ismer meg. A különböző életkorú nőrokonok mind-mind más női mintát adnak számára, s amikor felnő teljes képe lesz a női lét színességéről és teljességéről.
Lássuk el őket életkoruknak megfelelő feladattal akár a konyhában, vagy a házimunka bármely területén. Ne nyomjuk el bennük a természetes tanulási és érdeklődési késztetést, mert később azt vesszük majd észre, hogy már nincs kedvük semmihez.
Engedjük őket, hogy segíthessenek és biztassuk, erősítsük meg őket cselekedetük helyességében! A gyerekek imádnak alkotni, létrehozni valamit. Ne fosszuk meg őket ettől az örömtől! A kislánynak legyen kis kosárkája a bevásárlásokhoz, kis sodrófája a tésztagyúráshoz. Ahhoz, hogy felnőtt életében majd minden kétséget kizáróan tisztában legyen a női nem kihívásaival és szépségeivel, hagyjuk kibontakozni benne a nőiség ősi ösztönét!